Alig érem utól magam

Alig érem utól magam a munkában. A nyár végén, szeptember elején felujították a lakásunkat. Pontosabban csak a szobát, merthát ugye proli fizetésből többre nem futotta. A munka sajnos, addig állt amíg be nem fejezték és persze az után is, hogy a munkások levonultak hiszen be kellett települni a kéróba és ez nem csak annyi, hogy beteszem az ágyat meg ilyenek.

Lényegében csak egy dolog, hogy behordja az ember a szerkrényeket de be kellett költöztetni a munkahelyemet is, ami egy belakott lakásnál legfeljebb csak egy nap volt most azonban ki kellett építeni a netet, polcokat felfúrni, ablakot variálni, hogy az is jó legyen, világítást feltenni meg minden marhaságot amit csak kellhet a mindennapi normális élethez. És még nincs kész de legalább dolgozni lehet és a lakás más részeit teljesen összeraktam.

Közben pedig állt a munka mert mikor belefognék hát mindíg kiderül, hogy innen ez hiányzik, onnan meg az hiányzik és az embernek a végén már kedve sincs leülni a munka mögé mert úgyis felállítják 10 percenként, akkor meg minek. Szóval állt a munka. Anniyra, hogy a 2,5 hetes feltorlódást szerintem jó ha össz. egy hónap alatt tudom behozni. Igyekszem, igyekszem de nem tudok szétszakadni, ennek örömére még legalább egy hétig szivatón leszek merthát uyge, aki otthon dolgozik azt a család is nyaggatja napközben, ezért a munka nagyja inkább éjjelre marad.

Persze az sem mehet ész nélkül mnert reggel a kölyök mindenképp felkelt mert szeretné, hogy vele foglalkozzak de attól még meg kell csinálni amit meg kell csinálni szóval csak nyafogás van meg munkafeltorlódás.

Egy hét. Mondhatom, hogy már csak egy hét és akkor legalább megint előre tervezek és nem az alapján optimalizálom majd a sorrendet, hogy mi az ami már nem tűr halasztást hanem, hogy mi a leghatékonyabb sorrend.

Már csak egy hét és megint visszaáll minden a normális kerékvágásba.