Dobog a szívem, vagy mi a szösz

Nehéz az ember élete, mikor van pár jóakarója is a családban. Van pár ember akiknek ha annyira agresszív lennék hát, beztos lenyomnék egy hatalmas pofont mert megérdemelnék. Okés, elfogadom, hogy a saját testvéréért tűzbe menne az ember és ezért neki persze, hogy nem árt de ha a tesómat szeretem a párját meg gyűlölöm, lényegében minden ok nélkül csak azért mert nem szimpatikus, hát nem tudom, de nem baszogatom. Én legalábbis így vagyok vele. Ez meg oltja a tesóját én meg szívok emiatt rendesen.

A másik ami már megint bebaszott az életembe az a féltékenység. Ráadásul ok nélkül, vagy ha van is oka akkor nem az az igazi ok hanem az csak egy kifogás és akkor a fétékenyég is kamu, akkor az indok egész más és csak a balhé a lényeg… Ha viszont nem kamu akkor az már betegség. Mindegy, sajnálom, hogy nem  én vagyok a féltékeny mert ha én lennék akkor nem lenne gond, hiszen azt tudom kezelni. A másét meg nem. Úgyhogy most kinéz egy fasza költözés de persze lehet, hogy nem, ez egyáltalán nem tőlem függ.

Mindegy. Zajlik az élet mint az állat, és van amit befolyásolhatunk de van amit nem. És mindíg az a szar amit nem mert, azt mindíg más kavarja…

Viszont vannak ám jó dolgok is, lásd a politika kishazánkban még mindíg ugyanolyan szar mint előtte, és ez azt jelenti, hogy legalább iylen téren vannak dolgok amelyek nem változnak. Tehát mondhatjuk, hogy vlamilyen szinten stabil a Magyar politikai élet.

A kölyköm a tündér most szokja a bölcsit. Tegnap este hintázott és nem akart kiszállni, csak akkor volt hajlandó mikor már nagyon álmos volt. Felvettem és a vállamra hajtotta a fejét, aztán egy kicsit úgy ringattam Őt. Utána felmentünk lefeküdni és egy pillanatig sem tiltakozott mikor lefektettem. Mellé bújtam és úgy aludt el, hogy az ölembe hajtotta a fejét. Régen sosem hittem volna, hogy ilyet írok, de ha van olyan dolog ami miatt ténlyeg boldognak érzem magam akkor ez az az érzés ami tényleg boldoggá tesz. Az összes többi érzés mehet a kukába. Ez az aduász. Ami mindent visz.