VAnnak olyan helyzetek amikor nem tudom megállni, hogy ne ugassak be valakinek. Pláne ha az parasztabb mint én vagyok.
A minap reggel sétáltattam a kutyámat és egy embernek kinéző lény, annak ellenére, hogy a kezemben egyébként jól láthatóan ott figyelt a kakis zacsi, mert hát ugye, készültem, olyan minősíthetetlen hangon kezdte el szidni a kutyámat, meg engem, hogy szó szerint meglepődtem.
Igaz, hogy azilyenből én nem szoktam túl nagy fénytörést generálni, mert ugye minek és bizony most is egyszerűen csak el akartam küldeni a picsába valamilyen frappáns szöveggel, de nem így sikerült.
NEm így sikerült mert hirtelenjében nem kaptam levegőt, na nem azért mert megijedtem volna vagy hasonlók, hanem mert szabályosan ontotta rám a bagófüstöt.
Nem túl szépen és nem túl szolídan de megkérdeztem az embert, hogy mit képzel kivel beszél, nameg a szokásos, hogy hol gondolja, hogy akár egy fiakrcnyit is érdekel egy olyan ember véleménye mint ő, aki azt a minimális tiszteletet sem adja meg nekem, hogy legalább ne fújja a pofámba a bagófüstöt, ha már az ellen kezd ágálni, hogy hova szarik a kutyám amitől az egész város csupa szar.
Nem volt gond, hogy végig ott fityegett a kezemben a szarózacskó, mert láthatóan csak kötözködni akart velem…
Az sem volt gond, hogy mikor megjegyeztem ezt a füstös dolgot, mintha senkinek nem is beszéltem volna…
Sőt még az sem volt gond, hogy veréssel fenyegetőzött mert ez nem egy olyan dolog, amivel meg lehet fenyegetni…
Annyira nem tudott érdekelni az egész, hogy mikor a kutyám végzett, hát csak legyintettem, és a szarózacsit a kezemben lobogtatva csak annyit mondtam, a parasztnak, hogy “ez itt te tahó az a zacsi amibe a kutyám szarát szedtem volna össze normál esetben, de nem szedem, itt hagyom neked meg a többi hozzád hasonló agresszív parasztnak.
Nem idegesített fel a dolog, mert az ilyen emberek nem érnek annyit, hogy ezen én ideges legyek, de ettől függetlenül nagyon bánt a dolog.
Nagyon bánt, mert manapság elég a jól népszerűsített marhaságokat a világba kiabálni és biztos, hogy akármekkora marhaságról is van szó az ember talál maga mellé követőket akik gyakran még azt sem tudják, hogy miről is van szó valójában..
Nem vagyok fusztrált, sem csalódott, sem más pszichológiailag nemnormálisnak nevezhető állapotban nem vagyok de már régóta érzem, hogy nagyon elegem van az emberekből.
Köztük a kissebbségeknek vallott már-már többségekből akiknek mindent szabad, de cserébe semmit nem kell, és ezt még követelik is. Meg azokból akik olyan dolgokért nyúlják a nagy lóvét amiket a nagyapáink tettek, és azokból az emberekből akik olyan emberek jogainak betartását követelik akik szarnak a mi jogainkra, sőt…
Kurvára elegem van már a mérhetetlen kapzsiságból, amit természetesen az épp aktuális kormányra kell kenni, függetlenül attól, hogy épp melyik párt kormányoz, mert nem az számít, hanem a kifogás..
Mert kifogást találni mindenki, még a legbutább balfasz is tud és legyünk őszítnék, kifogást találni könnyebb mint becsülettel éldegélni.
Szóval a buta emberrel való beszélgetésem végén én is kerestem magamnak egy jó kifogást és azt mondtam, hogy otthagyom nekik a kutyaszart.
És tudod, mi a röhej az egészben?
Nincs miatta lelkiismeretfurdalásom és nem is érdekel, ha ez másnak nem tetszik, de én most csakazértis otthagytam a kutyaszart..